Hogyan (ne) adj címet a regényednek

Rövid, frappáns, figyelemfelkeltő, titokzatos, könnyen megjegyezhető – és persze ezen jelzők ellentétei: ezek mind az ideális cím jellemzői. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a cím esetében a szabály az, hogy nincsenek szabályok; minden viszonylagos, és a címválasztás sikere vagy éppen kudarca sokszor nem is az írón múlik.

Az objektív-szubjektív skálán ez a cikk majdnem teljesen a szubjektív végletnél helyezkedik el, hiszen végig arról lesz szó, hogy az én személyes érdeklődésemet általában milyen címek szokták felkelteni, és milyen címek riasztanak el. A cikk második fele egy kicsit tényszerűbb lesz: Kristen Kieffer fantasy író és blogger egyik ügyesen összefoglalt bejegyzésére támaszkodva próbálok majd ötleteket adni ahhoz, hogy milyen módszerrel érdemes kiválasztani a megfelelő címet.

A változtatás jogát fenntartom, meggyőzhető vagyok, és azt is szívesen fogadom, ha kommentben bővítenétek a mondandómon!

Kezdjük az elején – mire való egy cím?

Elsősorban arra, hogy az olvasó leemelje a könyvedet a polcról, elolvassa a fülszöveget, és (a Wattpad esetében) könyvtárba tegye, vagy egyből bele is olvasson. A regényed címe az esetek 99%-ában a borítódon is szerepelni fog, így duplán fontos, hogy jól hangozzon, első pillantásra felkeltse az olvasó érdeklődését. Ha „csak” egy fejezet címéről beszélünk, akkor kisebb a nyomás: ha az első 20-30 oldal elnyerte az olvasóid tetszését, nem fogják pusztán azért félretenni életed művét, mert az egyik fejezet címe nevetségesen bénára sikerült; és egyébként is megteheted, hogy egyszerűen csak számozod őket.

Melyek egy jó cím tulajdonságai?

Fontos, hogy a címed ezer szállal kapcsolódjon a történetedhez. Nem kell, hogy a cselekmény legfontosabb pontja legyen, vagy hogy minden a címbe foglalt esemény/ szereplő/   helyszín/ dilemma/ stb. körül forogjon a regény lapjain, de az igenis szükséges, hogy a cím elemei valamilyen szinten – akár érintőlegesen – áthassák a cselekményt, végig tetten érhetőek legyenek. Ott van például Victor Hugo Nyomorultak (Les Misérables) című regénye: konkrétan senkit sem hívnak benne nyomorultnak, mégis tökéletesen érthető, hogyan kapcsolódik a cím a történethez.

Az ideális címben van némi absztrakció, de nem túl sok: például egy nyomozó kutyájáról szóló regényt nem fogsz A nyomozó kutyájának keresztelni, de valószínűleg Vérrel pöttyözött aszfaltnak sem. Vannak azonban kivételek: elég A Gyűrűk Ura harmadik kötetére gondolni (A Király visszatér – hát mégis miféle spoiler ez?!), vagy A lét elviselhetetlen könnyűségére. Mindkét cím ikonikus, és még jó néhány évtizedig borítékolhatóan élni fog a köztudatban.

Ismét eljutottunk tehát oda, hogy a szabály az, hogy nincs szabály.

Ugyanezt a kérdést természetesen egy másik oldalról is megvizsgálhatjuk, itt van például az...

...akut agyérgörcsöt okozó címtípusok rövid tipológiája

1. A nyálas

Általában romantikus/erotikus regényekben fordul elő, nem véletlenül. Ismertetőjegye, hogy Nagy Szavakat Tartalmaz, mint például: Igazából Szerelem; Viharos Szakítás/Újrakezdés, Forró Vágyak. Oké, oké – bizonyára mindenki tudja rólam, hogy nem igazán kötnek le a romantikus történetek, de mégsem a témaválasztás a problémám ezekkel a címekkel; hanem hogy annyira nagyot akarnak mondani, hogy szinte lehetetlen megfelelniük a saját maguk által támasztott elvárásoknak. Attól, hogy valami szerelmes, nem kell egyből unalmasnak és klisésnek lennie, vagy akár tartalmaznia a „Szerelem” szót. Érdemes kreatívabbnak lenni!

2. A Nagyon Fantasy

A fantasy talán az egyik leginkább kiüresedett, klisévé vált zsáner manapság, és egy kellően eltúlzott címválasztással ezen az amúgy is elég gáz helyzeten atombiztos érzékkel lehet tovább rontani. Valahányszor meglátok valami olyasmit, mint: Hamu és Gyémánt I.: Az Igazság Lovagjai, hirtelen bánni kezdem, hogy nem szereltettem fel azt a bizonyos boxzsákot a nappalimba, amikor lehetőségem lett volna rá. És hogy miért? Nem kifejezetten azért, mert nem szeretnék hamuról, gyémántról meg lovagokról olvasni (A Hét Királyság lovagját például imádtam, pedig most nagyon nem fantasy-s korszakomat élem); hanem mert egy ilyen cím a legkevésbé sem győz meg róla, hogy ha felemelem a könyv fedelét, nem a szokásos sorozatgyártott, Tolkienről vagy Martinról koppantott egyentérképpel fogok találkozni helytelenül használt fonetikus jelekkel (ld: û, å, ø, ɸ) nyelvtanilag megerőszakolt helynevekkel, és mindenféle „elfekkel”. Ha fantasy-t írsz, ne félj megmutatni egy-két általad kitalált helyet, fajt, karakternevet vagy fogalmat a címedben! Na persze az sem célszerű, ha...

3. ...a lorenáci

Képzeld el, mi lenne, ha a Dűnének az lenne a címe, hogy A Bene Gesserit Intergalaktikus Politikai Fűszerkereskedelme: Dráma 5 Részben (vagy mennyi van neki). Vagy esetleg valami más, „azon a fura nyelven”. Ugye, hogy poroltóval se mernél a könyv közelébe menni? És ilyenek márpedig vannak. Egy-két az olvasó számára érthetetlen szó még oké: felcsigázhatod velük az érdeklődését. De azért nem árt, ha legalább kontextusban el tudja helyezni valahogy a regényedet.

4. Általános cím általános sztorival

Ha egy a mi világunkban játszódó, fantasztikus elemeket mellőző kalandregényt (vagy esetleg románcot) írsz, teljes headshot olyan címet adni neki, mint például „Egy új élet felé: Barangolás New Yorkban”. Ha viszont egy ilyen címhez mondjuk egy erősen posztapokaliptikus borító és egy teljesen elvont fülszöveg társul, a dögunalmas cím hatásos kontrasztot kelthet a tartalommal. Néha. Gondolom én.

De azért ha egy mód van rá, ne adj ilyen címet :D

5. A Biblia kétszer

A címed férjen ki egy, de legfeljebb két sorba a Wattpadon. Az egymondatos, vagy annál hosszabb címek nem férnek bele a modern fikció kereteibe, azonnal átsiklik rajtuk az olvasó szeme. Az enyém is. Egy ötletes – akár hosszabb – alcímmel viszont kilóra meg tudsz venni, ha jól fogalmazod meg=)

A címek eggyel professzionálisabb csoportosítása

...és itt jön a képbe Kristen Kieffer, akinek bár sem a regényét, sem az írástechnikás könyvét nem olvastam, a címekhez kapcsolódó bejegyzését annyira összeszedettnek és jól rendszerezettnek találtam, hogy mindenképpen meg akartam említeni. Kristen ugyanis lerövidíti az irodalomelméleti körökben ismert naaaaaaaaaagy és booonyoooluuuult cím-tipológiát és annak fogalomrendszerét, és azt mondja: a megfelelő hívószó (vagy szavak) megválasztásakor kvázi marketinges szemmel kell gondolkodnod. Ahogy a borítódnak, a címednek is illenie kell a regény stílusához, látásmódjához és fókuszához. Nem szabad, hogy az olvasó hamis képet kapjon róla, ha rápillant a címre.

Kristen tehát az alábbi kategóriákat különbözteti meg címadás szempontjából:

Karakterközpontúan megírt történetek:

Fókuszban a főhős valamely tulajdonsága, vagy az őt mozgató sorsszerű esemény: Büszkeség és balítélet (Jane Austen), Csillagjainkban a hiba (John Green).

~ érdemes megfigyelni, mennyire absztraktak ezek a címek, valahogy mégis dinamizmust, változást sugallnak. Éreztetik, hogy valami jelentős változás fog történni a karakterekkel.

Fókuszban a főhős személye és/vagy identitása: Frankenstein (Mary Shelley), A hobbit (J.R.R. Tolkien).

~ ezt magyarázni sem kell: mindkét cím azt ígéri számunkra, hogy bár egyelőre nem tudjuk, kiről van szó, a könyv végére minden értelmet nyer.

Cselekményközpontúan megírt történetek:

Fókuszban a cselekményt irányító/befolyásoló karakterek: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (C. S. Lewis), Az alkimista (Paulo Coelho).

~ ezek a címek már eggyel megfoghatatlanabbak: valamiképpen a történet egészére utalnak, a történet típusát próbálják megmutatni az olvasónak. Az első cím esetében egy mesés fantasyre asszociálunk, míg a második címnél valami rejtélyes, misztikus történelmi krimire (bár Az alkimista nem egészen erről szól: tulajdonképpen egy absztrakt fejlődésregény. Ebből is látszik, hogy nem kapott túl jó címet).

Fókuszban egy csoport/nép/világrend: A Gyűrű Szövetsége (J.R.R. Tolkien), Amerikai istenek (Neil Gaiman).

~ ezek a címek azt sugallják, hogy a történet nem kifejezetten az egyének, és az ő személyes tetteik hatására bontakozik ki: a szereplőket valami nagyobb erő (akár a sors, akár valami más hatalom) mozgatja, a történetükből általános tanulság lesz levonható.

Fókuszban egy különleges helyszín/állapot: Jurassic Park (Michael Crichton), A két torony (J.R.R. Tolkien).

~ ezek a címek a történetben meghatározó helyszínekre irányítják a figyelmet, egyben arra utalnak, hogy ez a szetting lesz a történet „világa”, és a viszonyrendszerének az alapja. A Jurassic Park sorozatban például a John Hammond által megálmodott őslénypark a cselekmény helyszíne és katalizátora egyben; A Gyűrűk Ura második részében pedig nem csak földrajzilag zajlik a cselekmény „a két torony”, Orthanc és Barad-dûr között: a motivációikat és a lehetőségeiket ugyanígy a két torony urai, Szarumán és Szauron korlátozzák. Mindkét cím pontosan ezért zseniális: mert egyszerre utalnak az események konkrét síkjára, és értelmezhetőek absztrakcióként is.

Fókuszban egy fontos esemény vagy tárgy: Éhezők viadala (Suzanne Collins), A király visszatér (J.R.R. Tolkien), Az arany iránytű (Philip Pullman), A Da Vinci-kód (Dan Brown).

~ ez megint csak egyértelmű: a címek arra utalnak, hogy ezekben a történetekben nem (igazán) a karakterek a fontosak, és nem is valami absztrakt morális tanulság. A cselekmény egy jelentős eseményt épít fel vagy egy tárgyat említ: ez az esemény vagy tárgy a cselekmény eredménye, célja vagy indítóoka.

Fókuszban a motívumok: Trónok harca (George R. R. Martin), Árnyék és csont (Leigh Bardugo)

~ ezt a fajta címet könnyű elszúrni: ha üres vagy túl sok/túl hatásvadász motívumot választasz, az átcsaphat nevetségesbe. Egy megfelelően megválasztott toposz azonban gyönyörűen végigvihető a regényed cselekményén.

Fókuszban a Minden Más, avagy YOLO: Interjú a vámpírral (Anne Rice), Az öreg halász és a tenger (Earnest Hemingway)

Kristen Kieffer – számomra végtelenül szimpatikus módon – arra is felhívja a figyelmet, hogy a címed akkor is lehet találó, felkapott és sikeres, ha ezek közül egyik kategóriába sem illik, vagy nem a történetednek megfelelően választottad. Lehet hosszú, lehet komplex, lehet bonyolult: ha igazán hiszel benne, és hozzá tudod kapcsolni a történetedhez, „szabálytalansága” ellenére is működhet, hiszen ahány író, annyi történet (sőt, még több is, ugyebár).

És hogy adjak valami egyéb támpontot is... ÉN milyen alapon választok címeket, ha egyszer ennyire értek hozzá (janem)?

Vegyük sorra a jelenleg elérhető címeimet: minden esetben megpróbálom megfogalmazni, miért választottam őket, és mi a problémám velük (ha van).

A Sequestrum-hadművelet

Ez a HP-fanficsorozatom címe (ha úgy tetszik, főcíme). Az első tagja (a Sequestrum) a négy rész közül már az első olvasásakor értelmet nyer; az pedig, hogy az évszázadok óta lezárt, mesés kincset rejtő gringottsi széfek körül miféle hadművelet zajlik, a történet 3. és 4. részében válik (majd) tisztává.

NYELVÉSZBLOKK

A Sequestrum szóban egyébként két plusz jelentés is megbújik: (1) orvosi értelemben ez egy olyan elhalt csontdarab, ami valamilyen sérüléssel járó szövetelhalás következtében vált le a csont egészséges részéről (Nem, ezt NEM a Wikipédiáról másoltam, hanem Dr. Greg House-tól tanultam. Igen, ennek TÉNYLEG van orvosi értelemben is jelentősége a történetben). és (2): a szó archaikus angol formája (to sequester – a külvilágtól elzárni, őriztetni) az azonos jelentésű latin ’sequestro’ igéből származik. A ’Sequestrum’ olyan, mintha ennek az átvett angol szónak a visszalatinosított formája lenne: „őriztetett dolgok halmaza/csoportja”.

NYELVÉSZBLOKK VÉGE

A történet húszmilliárd lehetséges eleme közül azért éppen a Sequestrumot emeltem ki, mert talán ez az egyetlen elem, ami

(1) Nem közvetlenül a karakterekre vonatkozik, hanem irányítja őket (utalva arra, hogy bár a történet végig karaktercentrikusan van megírva, a cselekményét nagyobb rendező elvek – is – mozgatják)

(2) Kellően misztikusan/ talán érdekesen hangzik, különösen a ’hadművelet’ szóval kombinálva

(3) A Sequestrum talán a történet leglassabban építkező, legrejtélyesebb eleme, ami minden „kötetben” új pluszjelentésekkel gazdagodik.

A 711-es széf

Azt hiszem, a sorozatban eddig ez a legjobban sikerült címem: egyszerre utal a cselekményt és a karaktereket mozgató fő hatásra (Gringotts), a fordulópontot meghozó eseményre (amikor Lucy és Bill felfedezik, ki a tégla a bankban), és egy olyan karakterre, aki bár ebben a részben még nem tűnik fel, később mégis fontos lesz (Sirius Blackre).

Bob Roshta csodálatos visszatérése

Na, ez az a cím, ami „szakmai” értelemben (ha egy fanfic esetében lehet ilyesmiről beszélni) nem jó, de nagyon szeretem: az eredeti angol verzió (The Boardman Incident) fordítása. Gyakorlatilag egy darab gagre utal, ami ráadásul csak a történet végén kerül elő – az viszont tény, hogy figyelemfelkeltő, és (talán) azt a fajta olvasót vonzza be, aki valóban érdeklődhet a történet iránt.

Utoljára, Black!

Erről a címről utólag kell majd eldöntenetek, hogy jó-e, mert egyetlen ikonikus jelenetre utal, amire csak a 3. rész végén kerül majd sor, és ami oda-vissza kihat az egész „könyvre”. (Mármint... nagyon remélem, hogy az utólagos szerkesztéskor nem fogok random úgy dönteni, hogy mégsincs szükség erre a bizonyos jelenetre :D). Korábban a Macska a galambok között címen is gondolkodtam, de aztán úgy döntöttem, mégsem nyúlom le Agatha Christie-től. Aztán meg egy ideig Kék főnixnek akartam címezni ezt a könyvet, de túl giccsesen fantasy-snek tartottam. Mindkét elvetett címvariáció visszaköszön (majd) egy-egy fejezetben.

Most úgy tűnhet, hogy értek ehhez a címdologhoz... szóval kötelességemnek érzem, hogy eloszlassam ezt a tévhitet!=) A Sequestrum-sorozat után publikálásra kerülő első original regényem ugyanis egy thriller lesz, a címe pedig – na most figyelj:

Valaki megölte Fran Cartert .

De ami még ennél is sokkolóbb: arról fog szólni, hogy...

...valaki megölte Fran Cartert.

És hogy miért adtam a regényemnek ezt az igen elmés címet? Egyszerűen azért, mert tetszik. Fran Carter egy olyan karakter, aki hihetetlen átalakulásokon ment keresztül az évek alatt, itt pedig csak egy hulla, ami számomra már önmagában szinte mitikus jelentőséggel bír – remélem, hogy ebből a miszticizmusból majd ti is éreztek valamit, ha adtok egy esélyt a regénynek.

Konklúzióként tehát annyit mondanék, amit a kőszocinál eggyel modernebb felfogású irodalomtanárok hangoztatnak mindig: CSINÁLD, AMI TETSZIK – csak legyél képes megindokolni a választásod!

Ha eddig olvastál, jutalmul megérdemelsz egy válogatást az emberiség legjobb címeiből:

* *

Az említett cikk: https://www.well-storied.com/blog/title-your-novel