THE SEVEN GATES - A lehetetlen vállalkozás
Egyszer volt, hol nem volt, Laerthel elolvasta A Szilmarilokat, aztán elhatározta, hogy ír egy regényt a mitológiafolyam XX. fejezetéből, mert az majd biztos olyan egyszerű lesz. Mi baj lehet?
Mentségemre szóljon, hogy ez 2016-ban történt. Azóta okosabb lettem.
Aki ismer, tudja, hogy J. R. R. Tolkien professzor mind a filológus-nyelvészi, mind az irodalmi örökségét tekintve a mindenek fölött álló példaképem. Ez a történet az ő tiszteletére és emlékére íródik, és ha a többi fanficem adaptáció, akkor a The Seven Gates még sokszorosan az, hiszen tulajdonképpen mitológiát (mythopoeiát, hogy pontosak legyünk) próbálok benne regénybe önteni.
Hálás vagyok a múltbéli önmagamnak, hogy azt hitte, valaha is méltó módon meg tudja írni ezt a történetet - ma ebben már nem vagyok egészen biztos, de azért igyekszem.
Mivel nyilván esélyem sincs a Professzor stílusát idéző, hasonlóan hatásos történetet írni, egy kicsit a saját személyiségem, stílusom is rányomja a bélyegét a sztorira: elég karakterközpontú a narrációja, és mint a legtöbb történetemet, ezt is áthatja a sorsszerűség, a sors irányíthatóságának és az eleve elrendeltségnek a kérdése. A történet hősei megpróbálják a kezükbe venni a sorsukat, és véghez vinni a lehetetlent; aki ismeri a tolkieni mitológiát, az tudja, hogy végül csúnyán elbuknak, de szerintem érdemes egy regénynyi történet erejéig feltenni a kérdést: vajon erről tényleg ők tehetnek?
Az efféle Nagy Kérdések mellett egy másik téma is előkerül a 'The Seven Gates'-ben, ami Tolkiennek úgy tűnik, fontos volt, hiszen több oldalról körbejárta az évek alatt - de hogy mi ez, azt nem árulhatom el. Félek, hogy lelövi a poént. =)
A jelenleg elérhető fejezetek egy része javításra szorul, de rajta vagyok. Egyébként pedig Tolkien egyik legütősebb, legtragikusabb mitológiai történetét dolgozza fel, szóval ha szereted az ilyesmit, érdemes belenézned.
