INFÓADAGOLÁS - Mikor, mit, hogyan

 

TW: anglicizmusok.

Gyakori írástechnikai tanács, hogy „kerüld a felesleges infódömpinget”; és legalább ennyire gyakori kritika amatőr írásokkal kapcsolatban, hogy „halálra untam, már az elején belefulladtam az info dump-ba”. Amikor ilyet olvasok, mindig eszembe jut a Dűne – egy kedves barátnőm példánya már hónapok óta nálam van, és továbbra is menthetetlenül lepattanok az első tíz oldalról, annyi ismeretlen szóval és fogalommal bombázza az agyamat már a nulladik sortól kezdve. Mellette pedig ott csücsül a polcon Tolkien, aki A Gyűrűk Ura első húsz oldalában óriási lelkesedéssel belevág a hobbitok mélylélektanába, történelmébe, szokásaiba, és abba, hogy merre hajlanak a pitypangok Zsákos Bilbó kertjében.

Ha elvonatkoztatok a ténytől, hogy Tolkien az egyik kedvencemmé vált, Herbert pedig pillanatnyilag közelében sincs ennek, el kell ismernem, hogy a maga nemében mindkét író zseniális – és mindketten makacsul figyelmen kívül hagyják az info dump mellőzéséről szóló írástechnikai szabályt.

Ez fontos bizonyítéka annak, hogy amit itt most leírok, az nem univerzális, örökérvényű igazság, hanem puszta gondolatkísérlet – mégpedig arra, hogy közösen megértsük, mi az, amit „info dumpnak” érzünk, miért érzünk így, és hogyan lehet (pontosabban: én hogyan próbálom) fogyaszthatóvá tenni azt a sok-sok információt, ami át kell adnom az olvasónak egy-egy fejezetben.

Ebben a cikkben tehát először tisztázni fogjuk az „info dump” fogalmát, majd sorra vesszük, milyen típusú infókat rejthet egy prózai szöveg. Ezután pedig be fogok nektek mutatni háromféle fejezetkezdést a Sequestrumból: röviden leírom, mit szerettem volna velük elérni, és hogyan – itt jöttök a képbe ti, mert csak ti tudjátok megmondani, hogy olvasói szemmel is elértem-e, amit akartam. Simán lehet, hogy nektek teljesen más jött le az egészből, így számomra is tanulságos lesz a párbeszéd.

FIGYELEM: Ez megint egy olyan cikk, ami az én személyes terminológiámat és gyakorlati ismereteimet, következtetéseimet tartalmazza létező írástechnikai jelenségekről: ne vedd alapul gimnáziumi vagy egyetemi felkészüléshez/ vizsgákhoz/ szakirodalomhoz, mert könnyen lehet, hogy nem felel meg a hivatalos irodalomelméleti kánonnak.

…és akkor ugorjunk is a fejtegetésre!

2022, nyár, fotódömping

 Aki ismer, tudja rólam, hogy nem csak írni szeretek, hanem fotózni is. Általában a telefonommal űzöm ezt a mára sokak szerint a fogható valóság bizonyításának egyetlen módját jelentő tevékenységet, de van, amikor rászánom magam, hogy "rendesen" csináljam. Például most.

A nyáron szűk egy hónapot töltöttem Finnországban, és utána Anglián keresztül utaztam haza (ott is maradtam egy eseménydús hétvégét), szóval nem volt kérdés, hogy a kamerámat is beletömöm az egy szál hátizsákba, amivel útra keltem. Arra gondoltam, a kedvenc képeimet megosztom a nagyvilággal =)

Nagyrészt Ouluban laktam: ez már van annyira északon, hogy június közepétől nagyjából július közepéig egyáltalán nem megy le a nap, amikor pedig igen, akkor csak 1-2 órát tölt a horizont alatt. Nehéz volt megszokni, eléggé felborította az egyébként sem létező bioritmusomat :D

A hőmérséklet csodálatos volt, általában 18 fok körüli; de amikor Rovaniemibe látogattam, 23 fok volt (ez ott, a sarkkör fölött már melegrekord), sőt, Ouluban egyik délután a 25 fokot is elérte a hőmérséklet, akkor csaptunk egy strandolós napot. A mindenféle tavak, folyók és a tenger persze rettentően hidegek voltak, de meg lehet szokni, ha úgy alapból szeret úszni az ember - én amúgy is bírom a hideg vizet.

Az utolsó fotó kivételes, mert nem én készítettem, hanem a szaktársam, Aleksandra.