TW: anglicizmusok.
Gyakori írástechnikai tanács, hogy „kerüld a felesleges
infódömpinget”; és legalább ennyire gyakori kritika amatőr írásokkal
kapcsolatban, hogy „halálra untam, már az elején belefulladtam az info dump-ba”.
Amikor ilyet olvasok, mindig eszembe jut a Dűne – egy kedves barátnőm
példánya már hónapok óta nálam van, és továbbra is menthetetlenül lepattanok az
első tíz oldalról, annyi ismeretlen szóval és fogalommal bombázza az agyamat
már a nulladik sortól kezdve. Mellette pedig ott csücsül a polcon Tolkien, aki
A Gyűrűk Ura első húsz oldalában óriási lelkesedéssel belevág a hobbitok mélylélektanába,
történelmébe, szokásaiba, és abba, hogy merre hajlanak a pitypangok Zsákos
Bilbó kertjében.
Ha elvonatkoztatok a ténytől, hogy Tolkien az egyik kedvencemmé
vált, Herbert pedig pillanatnyilag közelében sincs ennek, el kell ismernem,
hogy a maga nemében mindkét író zseniális – és mindketten makacsul figyelmen
kívül hagyják az info dump mellőzéséről szóló írástechnikai szabályt.
Ez fontos bizonyítéka annak, hogy amit itt most leírok,
az nem univerzális, örökérvényű igazság, hanem puszta gondolatkísérlet – mégpedig
arra, hogy közösen megértsük, mi az, amit „info dumpnak” érzünk, miért érzünk
így, és hogyan lehet (pontosabban: én hogyan próbálom) fogyaszthatóvá tenni azt
a sok-sok információt, ami át kell adnom az olvasónak egy-egy fejezetben.
Ebben a cikkben tehát először tisztázni fogjuk az „info
dump” fogalmát, majd sorra vesszük, milyen típusú infókat rejthet egy prózai
szöveg. Ezután pedig be fogok nektek mutatni háromféle fejezetkezdést a
Sequestrumból: röviden leírom, mit szerettem volna velük elérni, és hogyan –
itt jöttök a képbe ti, mert csak ti tudjátok megmondani, hogy olvasói szemmel
is elértem-e, amit akartam. Simán lehet, hogy nektek teljesen más jött le az
egészből, így számomra is tanulságos lesz a párbeszéd.
FIGYELEM: Ez megint egy olyan cikk, ami az én személyes
terminológiámat és gyakorlati ismereteimet, következtetéseimet tartalmazza
létező írástechnikai jelenségekről: ne vedd alapul gimnáziumi vagy egyetemi
felkészüléshez/ vizsgákhoz/ szakirodalomhoz, mert könnyen lehet, hogy nem felel
meg a hivatalos irodalomelméleti kánonnak.
…és akkor ugorjunk is a fejtegetésre!